17. rész

Sziasztok! Húú azt hiszem sikerült nagyon elhanyagolnom ezt a blogomat amiért bocsánatkéréssel tartozom. De mos már igyekszem ide is ugyanúgy rendszeresen részt hozni, mint a másik blogomra :) Ahogy azon is kisebb alakítások voltak, úgy itt is lesznek, csak még egy kis türelmeteket kérem :)
Nem is húzom tovább az időt, jó olvasást az új részhez és várom véleményeiteket :)

Puszi 

Betti xx

Vacsora alatt végig Liam és Karen szavai jártak a fejemben. Minden olyan kusza lett hirtelen. Nem tudtam, hogy mi lesz ennek a vége. Hogy Liam vajon szakít-e Danielle-l és ha igen vajon ő hogy fogja fogadni. Vagy Liam. Vajon túl fogja tudni tenni magát rajta? Hiszen mégis csak 3 éve már együtt voltak. Gondolataimból Brit zökkentett ki, aki a lábamat választotta magának alvóhelyül. Elkezdte a kis mancsával piszkálni a lábamat, mire felvettem az ölembe. Addig forgolódott és fészkelődött, míg lefeküdt és békésen aludni kezdett. 

-         Ne lepődj meg, ez jó szokása –nevetett Geoff

-         Mindig valaki ölében alszik? –néztem fel rájuk

-         Igen. Még eléggé kicsi és félni kezd, ha egyedül marad –magyarázta Geoff

-         És ha te nem vagy itt kivel alszik? –sandítottam Liam-re

-         A nővéreimmel. Ruth-ról ha akarnád, se tudnád levakarni, annyira ragaszkodik hozzá –nevetett Liam

-         Értem, nem is tudtam, hogy még itthon laknak. Őket tényleg ezer éve láttam már –mondtam

-         Jelenleg Londonban vannak, a hétvégére jönnek majd vissza –mondta Karen

Az este további felében sokat kérdezgettek a fősulis életről, illetve arról, hogy milyen Manchaster-ben élni. Azután pedig Geoff érintett kényes témát, mikor megkérdezte, hogy van-e barátom. Ezután pedig Liam-et faggatta Danielle-ről. Itt már gyorsan felkaptam a tányéromat és kimentem a konyhába. Nem akartam a beszélgetés ezen részénél jelen lenni. Elmosogattam a szennyes edényeket, míg Brit a lábam mellett ült és engem lesett. Egy ízben megsimogattam a fejét, mire vizes lett és megrázta a bundáját, majd visszament az ebédlőbe. Miért volt minden ilyen nehéz és bonyolult. Nemsokára Liam jelent meg mellettem, aki a tányérokat kezdte el törölni. Nem néztem fel rá, de éreztem, hogy engem néz. 

-         Miért jöttél ki? –kérdezte

-         Úgy gondoltam jobb, ha ezt ti beszélitek meg –mondtam

-         Mintha ez nem tartozna rád. Bár semmi újat nem mondtam egyiknek sem, mint kiderült. –mondta

-         Ha apud is olyan tájékozott volt, mint anyud akkor nem csodálkozom –mondtam

-         Beszéld veled anya? –kérdezte

-         Igen, a fürdőben. Mondta, hogy mindig is tudta, hogy…hogy engem szeretsz –motyogtam

-         A pillanat mikor mások jobban tudják, hogy mit érzel, mint te magad –dőlt neki a konyhapultnak

-         Valószínűleg Anyudék jobban tudják, hogy mit érzünk, mint mi magunk –tettem a szárítóra az utolsó tányért

-         Lehetséges. De támogatnak minket. –mondta

-         A szüleid mindig tüneményes emberek voltak –töröltem meg a kezemet

-         Csak azt szeretnék, ha boldog lennék. És én veled vagyok boldog –húzott a karjaiba

Lehunytam a szememet és nagyot sóhajtva hajtottam a fejemet a vállára. Liam mindig is az életem része volt kisebb nagyobb megszakításokkal. Mindig elszakadtunk egymástól, de mindig vissza is tértünk egymáshoz. Olyan volt ez akár egy körforgás, amely mindig összehozott minket. 

-         Min gondolkodsz? –simított végig az oldalamon

-         Azon, hogy valahogy mindig újra összehoz minket a sors. –karoltam át a nyakát

-         Igaz, mintha egymásnak lennétek szánva –szólalt meg mögöttünk Geoff

Ijedten néztem hátra és el akartam húzódni Liam-től, de ő nem engedett. Finoman bokán rúgtam, mire ő lágyan megcsókolt. Geoff csak mosolyogva nézett minket. 

-         Későre jár fiatalság, jobb ha elteszitek magatokat mára –mondta majd kiment a konyhából

-         Én hol fogok aludni? –kérdeztem Liam-től felfelé a lépcsőn

-         A szobámban –mondta nemes egyszerűséggel

-         De…ez nem lenne jó helyes –álltam meg a szobája ajtajában

-         Miért? –fordult felém

-         Mert neked még mindig… -kezdtem, de kezét a számra tapasztotta

-         Egyetlen helyen aludhatsz, a karjaimban. Sehol máshoz –puszilta meg az orromat

-         Makacs vagy –sandítottam fel rá az ajtófélfának dőlve

-   Mondták már. De most legalább bármikor megölelhetlek, megcsókolhatlak vagy bármi mást. –kacsintott rám

-         Perverz vagy Payne! –vágtam hozzá az egyik díszpárnát

-         Dehogy, csak gyönyörű a szerelmem –jött közelebb

-         Még jó hogy van kire fogni –néztem fel rá

-     Szerintem is szuper –mondta és a kezembe nyomott egy nagy törülközőt, az egyik pólóját és egy boxert.

-         Köszönöm. –álltam lábujjhegyre és adtam neki egy puszit

Elmosolyodott, majd lefeküdt az ágyra, ölébe húzva a laptopját. Belépve a fürdőbe leraktam a ruhákat a szekrényre, és a tükör elé álltam. Felnézve, mintha nem magamat láttam volna. Amióta ismét felbukkant Liam az életemben, nem sokat aludtam. Folyton rá gondoltam, hogy a nagy elhatározásom ellenére, ismét ugyanabba a hibába estem. Közel engedtem magamhoz és nem tudom, miként fogom túlélni, ha megint csalódás lesz a vége. Elővettem a zsebemből egy hajgumit majd összefogtam a hajamat a fejem tetején. Levetettem a ruháimat és beálltam a zuhany alá. Jó érzés volt a meleg víz, ahogy végigfolyt a testemen, elmosta minden gondomat. Amiből mostantól jócskán ki fog jutni. Főleg ha megjelennek a képek. Liam-nek és nekem is lesz bőven magyarázkodni valónk. Abban is biztos voltam, hogy a szüleim nem fogják jó szemmel nézni, hogy Liam és köztem bármi is van. Már hallottam szinte, hogy mekkora szégyen, amit műveltem, hogy egy párkapcsolatban lévő fiúval kezdtem. Hogy ezt fogják mondani, afelől nem volt kétségem. Nagyot sóhajtottam, és inkább agyalás helyett lefürödtem gyorsan. Törülközőben léptem ki a zuhany alól majd átdörzsöltem a hajamat. Belebújtam a kapott boxerbe, és pólóba, aminek Liam illata volt. Lehunyt szemmel szagoltam meg, és így még érezhetőbb volt. Épp összeszedtem a ruháimat, mikor csörögni kezdett a telefonom. Kint hagytam a táskámban, így nem nagyon siettem. Komótosan léptem be újra Liam szobájába, aki az ajtó nyílására felkapta a fejét és odébb rakta a laptopját. 

-         Csörgött a telefonod –mondta

-         Hallottam, mindjárt megnézem ki az –túrtam bele a táskámba

-         Addig megyek lefürdök –mondta és egy gyors puszi után eltűnt a fürdő ajtaja mögött

Nagy nehezen sikerült előkotornom a telefonomat és láttam, hogy anya keresett. Végigdőltem az ágyon és benyomtam a hívó gombot. 

-         Szia, kicsim –vette fel a telefont

-         Szia, anya, mi újság? –kérdeztem

-         Csak hallani akartam a hangod és tudni, hogy minden rendben –mondta

-         Persze, minden rendben van. –mondtam

-         A többieknek sikerült végül elférniük? Nincs semmire szükségetek? –sorolta kérdéseit

-         Tökéletesen elférnek, és szerintem nem szenvednek semmiben hiányt –motyogtam

A beszélgetés ezután úgy folytatódott, hogy anyuék meséltek az utazásról, míg én néha megeresztettem egy „aha-t” meg egy „szupert”. Nem nagyon érdekelt soha az üzleti útjaik, hogy éppen kiről tudnak pénzt leakasztani, üzlet címszó alatt. A vége felé azonban feltett egy fogós kérdést.

-         A kollégiumban vagy? Olyan nagy a csönd körülötted –kérdezte

-         Nem ott vagyok –mondtam

-         Hát akkor? Hol vagy kislányom? –kérdezte gyanakvóbban

-         Liam szüleinél –mondtam őszintén

-         Hogy hol? –hallottam a hangján, hogy nem tetszik neki

-     Elhívott magához Andy, hogy segítsek neki, elkísért Liam is, és eljöttünk meglátogatni a szüleit –magyaráztam

-         De ugye, nem alszotok egy szobában? –kérdezte

-         Nem, nem alszunk egy szobában. –hazudtam

-         Akkor te hol alszol? –faggatott tovább

-         Nicola régi szobájában –vágtam rá gondolkodás nélkül

-         Rendben, de nem tetszik, hogy szó nélkül elutaztál. Az meg még kevésbé, hogy Liam-el kettesben –mondta

-         Anya! Liam régi jó ismerősöm! –kezdtem, de ő letorkolt

-         Aki gyerekkorod óta szerelmes beléd! Nem normális, hogy egy nála fiatalabba szerelmes! –kiabálta türelmét vesztve

-         Nem vagyok kisgyerek! Liam meg nem rossz ember! –ültem fel az ágyon

-     De barátnője van! Hogy lehet jó pár számodra, ha már az előző barátnőjét is megcsalta? Veled! –mondta

-         Visszaélsz azzal, hogy megbíztam benned! –álltam fel dühösen

-         Miért? Ez az igazság! Nem akarom, hogy köztetek legyen bármi is! Nem megbízható és…-hadarta

-         Anya, elég! –vágtam közbe

-         Nem nyitok ebből vitát! –mondta

-       Ahogy én sem! Nem fogom hagyni, hogy rosszakat mondj róla! Ez az én életem, az én döntésem! –mondtam és kinyomtam a telefont 

Ezt nem hiszem el, hogy mondhat ilyet arról a fiúról, aki többet törődött velem, mint ők maguk? Ha nincs Liam akkor kicsiként otthon gubbasztottam volna egyedül, miközben azon sírdogálok, hogy senki nem szeret. Nem ismeri Liam-et, nem tud róla semmit! Vagyis…egy pillanat! Anya tudta, hogy Liam szerelmes belém! Tudta és….és ezért küldött el bentlakásos suliba! Hát ezt nem hiszem el! Most már mindent értettem! Anyu megtudta, hogy Liam belém szerelmes, és mikor látta, hogy én is nyitok felé, eltávolított. Kényelmes megoldást választotta. Én idióta! Hogy nem jöttem rá korábban. Tehetetlen dühömben belerúgtam az ágy szélébe, amivel csak annyit értem el, hogy megfájdult a lábam. Hallottam, ahogy Liam elzárja a vizet a fürdőben, és tudtam, hogy hamarosan visszajön a szobába. Ledobtam a telefonomat az ágyra, és leosontam a konyhába. Nem akartam erről Liam-el beszélni, nem akartam neki fájdalmat okozni, drága édesanyám szép szavait elismételve. Öntöttem magamnak, egy pohár narancslevet és leültem az egyik székre. A percek teltek és felocsúdtam bambulásomból, feltűnt, hogy Liam nem jött még le, hogy megkeressen. Elmostam a poharamat és visszaindultam a szobájába. Belépve láttam, hogy az ágyon ül és a telefonját nézi meredten. Kérdőn léptem oda hozzá, és térdeltem le elé. Nem szólt semmit, csak odaadta a telefonját.

Egy üzenet volt megnyitva, amit anya küldött neki!

„Maradj távol a lányomtól, ezt már régen elmondtam egyszer, most ismét! Nem vagy hozzá való! Most mondtam el utoljára! Nem akarlak a közelébe látni! Carol”

Döbbenten pislogtam a kijelzőre és hihetetlen harag fogott el. Legszívesebben felhívtam volna anyut, hogy megmondjam neki a véleményem, de mikor Liam arcára néztem, úgy döntöttem ezzel ráérek még később is. 

-         Hé, ugye nem veszed komolyan, amit írt? –kérdeztem

-         Én….nem tudom –temette kezébe az arcát

-         Ne csináld ezt! Liam figyelj rám, kérlek! –simítottam végig a haján mire felemelte a fejét

-     Te is tudod, hogy nincs igaza. Ráadásul nem szólhat bele az életembe. Melletted akarok lenni, és melletted is leszek, még ha ez neki nem is tetszik –mondtam

-         De akkor megharagszanak rád –nézett rám

-         Nem érdekel! Egy valamit tudok, és az az amit irántad érzek –simogattam meg az arcát

Láttam rajta, hogy ellenkezni akar, hogy mondana még valamit, de felálltam és felhúztam őt is magammal. 

-         Gyere feküdjön le aludni –dobáltam le a párnákat

Kérdőn nézett rám, de követte a példámat. Bebújtam a jó meleg ágyba, és odébb húzódtam, hogy befeküdhessen mellém. Halvány mosoly jelent meg az arcán, mikor szorosan hozzá bújtam a takaró alatt. Fejemet a mellkasán pihentettem, lábaink egymásba fonódtak, és a kezemmel a derekát karoltam át. Olyanok voltunk akár egy kirakós tökéletes egymásba illő darabkái. 

-     Ne foglalkozz azzal, hogy mit mond anyum vagy akárki más. –mondtam miközben az ujjammal a mellkasán rajzoltam apró köröket

-         Sokan fognak minket még támadni, úgy érzem –sóhajtott egyet

-         Ha nem akarod ezt az egészet, még visszakozhatsz. Senki nem tud rólunk, csak a szüleid –mondtam

-   Soha! Nem érdekel hányan fognak elítélni, veled akarok lenni! Szeretlek és most nem foglak elengedni! –mondta én pedig egyetlen szót fogtam fel az egészből

-         Én is szeretlek –emeltem fel a fejemet 

Liam először meredten nézett rám, majd elmosolyodott és egy lágy csókot adott. Ajkai érintése az enyémen a világ legédesebb dolga volt. Mikor elhúzódott lebiggyesztett szájjal néztem rá. 

-         Jó éjszakát kicsim –puszilta meg nevetve a homlokomat mire én is elmosolyodtam

-         Jó éjszakát neked is –bújtam szorosabban hozzá